Sorozatajánló: Túlélőjátszma (1-2. évad)
amerikai misztikus horror-dráma sorozat • 60 perc/epizód • 2021 –
Egy repülőgép-katasztrófát túlélt középiskolás női focicsapat története két, párhuzamos idősíkon elmesélve. A fiatalkori, feldolgozatlan traumák és a másfél éves számkivetettségben történt, elhallgatott, sötét titkok újra felbukkannak a jelenben, a múlt démonai pedig ismét összehozzák az életben maradtakat. Hideglelős feszültség, izgalmas pszichodráma, briliáns színészi alakítások és jól válogatott betétdalok. SPOILERMENTES élménybeszámoló.
1996-ban egy amerikai középiskolás női focicsapat repülőgépe lezuhan valahol Ontario erdőségeiben, ahol a maroknyi túlélő csoportnak 19 hónapon át kell küzdenie a természet elemeivel, mire egy mentőcsapat végül rájuk talál. Huszonöt évvel később a repülőgép-szerencsétlenséget és a másfél évnyi, életben maradásért folytatott emberfeletti küzdelmet átélt egykori gimnazisták életének mindennapjait átszövi a fel nem dolgozott traumák sokasága. A sorozat párhuzamos idősíkokon meséli el a számkivetettség előtt, közben, és után történteket, lépésről-lépésre beavatva a nézőket az események egyre borzalmasabb részleteibe.
Ha a fentiek ismerősnek tűnnek, az nem a véletlen műve. Az 1993-as Életben maradtak (Alive) c. film és a Lost c. sorozat is hasonló szituációkat mutat be. Ráadásul a vadonban való elzártság és az éhség leküzdéséért folytatott mindennapos harcok itt kísértetiesen hasonló mikrotársadalmi krízishez vezetnek, mint amit William Golding festett le A Legyek Ura c. regényében. A Túlélőjátszma viszont a jól azonosítható kulturális alapok ellenére is nagyon egyedi hangulatú, izgalmas, és gondolatébresztő tud maradni, ráadásul sokkal komplexebb, mint amire a műfaji meghatározásban olvasható “horror” jelző alapján elsőre gondolnánk.
Azt már az első évad elején tudhatjuk, hogy mikor és hogyan történt a repülőgép zuhanása, kik élték túl magát a szerencsétlenséget, és hogy az északi, lakatlan területen rekedt lányokat 19 hónap elteltével megtalálták és megmentették. Azt is tudjuk, hogy a több mint másfél éves számkivetettséget nem mindannyian élték túl. Ám abba, hogy a vadonban mi történt, csak nagyon lassan, párhuzamos idősíkokon futó történetmeséléssel avatják be a nézőt. A jelenkorban a túlélők egyike sem beszél az elzártságban történtekről, de az utalásaikból egyértelműen sugárzik, hogy a hallgatásuk mögött borzalmas traumák húzódnak meg. Az elhallgatott események, és azoknak a 25 év után is tartó intenzív traumatikus hatása táplálja a sorozaton végighúzódó, lassan fokozódó feszültséget.
Az alkotók nem véletlenszerűen, vagy egyszerű kronológiai sorrendben vezetik a jelenkori és a múltbéli történetszálat. A túlélők mindegyikének felnőttkori életét más és más módon hatják át, teszik tönkre a soha fel nem dolgozott, válogatott megrázkódtatások. Szerfüggőség, alvajárás, gyermeknevelési és társkapcsolati problémák, krónikus múltban ragadás, pszichopata nyomozómánia és szektás elvonulás is van a palettán. Amikor ezek a démonok lecsapnak a jelenben, mindig kapunk egy olyan szeletet a múltbeli eseményekből, amely szervesen kapcsolódik az adott személyhez, és amely így meg is mutatja, milyen események láncolata vezetett az adott személyiségzavar kialakulásához.
Habár a jelenben minden túlélő a saját életét éli, és küzd a saját démonaival, már az első évad végére összekovácsolódik ismét a csapat, és hol egymás ellen, hol pedig egymást támogatva, egyfajta “vak vezet világtalant” módszerrel próbálják a mindennapjaikat túlélni. Ahogy a múltban, úgy a jelenben újra egymásra talált csapattagok is egyre bizarrabb és veszélyesebb helyzetekbe keverednek, és folytatják látszólag végtelennek tűnő egyensúlyozásukat a valóság és az őrület határán.
Számomra különösen érdekes volt az a megoldás, hogy a klasszikus túlélőjátszmába fokozatosan beleszőttek egy misztikus szálat, amiről nehéz eldönteni, hogy valóban a természetfeletti erőket próbálják Stephen King stílusában megjeleníteni, vagy ezek egyszerűen csak az összezártság és a kilátástalanság okozta pszichétorzulás kivetülései. A forgatókönyv ugyanis nagyon jó érzékkel egyensúlyozik a simán megmagyarázható, egyértelmű pszichikai hatások és a misztikus thrillerekre jellemző, természetfeletti jelenségek valóságként való tálalása között. Ráadásul a második évadra ez a kettősség már nem csak a múltbéli eseményszálon, de a jelenkori történések során is egyre határozottabban jelenik meg.
Miközben tehát tanúi lehetünk egy elszigetelt közösségnek a túlélésért folytatott küzdelmében megjelenő, tankönyvszerű csoporthatásoknak, illetve az egyes szereplők és szereplőpárosok közötti csoportdinamikák alakulásának (ami már önmagában is egy nagyon érdekes dolog), aközben kapunk egy tér- és idősíkokon átívelő, misztikus vonalat is. A bevezetőben említett horrorisztikus elemek pedig határozottan nem öncélúak. Ahol szélsőséges körülmények között kell egy embercsoportnak túlélnie, ott bizony felborul minden olyan morális alap, ami a civilizált, jóléti társadalmakban egyértelműnek tűnik. A kanapéról vagy fotelből elhamarkodottan mondhatunk ítéletet olyan események láttán, amikről egészen biztosan másképp vélekednénk, ha abban a helyzetben lennénk. Emiatt, vagyis az összegabalyodott és végletesen felborult pszichológiai és morális szálak okán mondom, hogy egy-egy epizód képes elgondolkodtatni is, azon túl, hogy izgalmas szórakozást nyújt.
A minőségi szórakoztatást nem csupán az ügyesen vezetett, mindkét idősíkon izgalmas és feszültséggel átitatott történetfolyam garantálja, hanem a kiválóan válogatott színészgárda parádés munkája is. Mind a fiatal, mind a középkorú karaktereket játszó színészek Emmy-díjas alakítást nyújtanak. A poszt végén felsorolt művészek közül nem tudok kiválasztani egyetlen kedvencet sem, annyira egyenletesen magas színvonalú és valóban díjnyertes színjátszást láthatunk mindannyiuktól. Külön piros pont jár a casting csapatnak azért, ahogyan egy-egy karakter fiatalkori és jelenkori énjéhez válogatta a színészeket. Sok esetben nem csupán arc és testalkat, de még hangszín szempontjából is jól illeszkednek a színészpárosok.
Nem szabad említés nélkül elmennünk a filmes eszköztár mellett sem. A háttérként szolgáló, kegyetlen, de gyönyörű vadont természetfilmbe illő szépségű képekkel jelenítik meg, de az egyes jelenetek fényképezése is művészi igényességről tanúskodik. A vizualitás mellett az alkalmazott betétdalok is jó ízlést és alapos, precíz munkát sejtetnek: nem pusztán jók a zenék, de sok esetben a dalszövegek is tökéletesen illeszkednek az adott jelenet kontextusához, amire (főleg egy sorozat esetében) nem mindig szoktak nagy hangsúlyt fektetni.
A jókora cliffhangerrel lezárt második évad után természetesen berendelték a harmadik évadot is, ami azért is logikus lépés, mert sok elvarratlan szál maradt még, többek között magának a mentőakciónak a részletei is ismeretlenek. Ha az első két évad gyártási ütemét követnék, akkor akár már 2024. tavaszán megjelenhetne az új széria, de a 2023-ban elhúzódott írói és színészi sztrájk miatt ez garantáltan csúszni fog. Mindenesetre, aki kedveli a túlélős sorozatokat, szeret elgondolkodni pszichológiai jelenségeken, és nem riasztják vissza sem a misztikus-természetfeletti dolgok, sem az időről-időre felbukkanó horrorisztikus látványelemek (nem győzöm hangsúlyozni: egy klasszikus, “szeletelős” horrorhoz képest itt óvatosan adagolják a vért), az bátran csapjon bele. A sorozat a blogposzt írásakor mind a SkyShowtime, mind a Netflix kínálatában elérhető.
Frissítés: Az időközben megjelent harmadik évadról itt írtam egy rövid összefoglalót:
