Filmajánló: Brooklyn
ír-angol-kanadai romantikus dráma • 111 perc • 2015.
Egyszerű, de megindító történet elvágyódásról, honvágyról, szerelemről és útkeresésről az ötvenes évek Írországában és New Yorkjában. Csendes, visszafogott, lassú történetmesélés, hiteles alakítások és festőien szép képek. SPOILERMENTES élménybeszámoló.
A romantikus filmek többsége beleesik vagy a sziruposság, vagy a sablonosság, vagy a középszerűség csapdájába, esetleg ezek tetszőleges kombinációjába. Nem könnyű igazán eredeti, szórakoztató, de egyben érzelmes, mégsem érzelgős módon felépíteni egy ilyen történetet. A Brooklynnak mégis sikerül, többek között talán azért is, mert a romantikus szál itt egy őszinte, egyszerű felnövéstörténetbe van ágyazva, fűszerezve az emigráció és az útkeresés lelki nehézségeivel. Habár ügyesen kitáncol a valódi drámai helyzetekből, azért az izgalmas fordulatok hiánya ellenére súlytalannak sem lehet nevezni ezt az egyszerű, de megható történetet. Végülis ki mondta, hogy világbéke, súlyos intrikák, vérbosszú vagy látványos effektusok nélkül nem lehet mély érzelmi hatást kelteni? Főképp, ha Colm Tóibín regényét egy olyan sikeres, sokat bizonyított író adaptálja filmvászonra, mint Nick Hornby.
A film középpontjában Eilis Lacey (Saoirse Ronan) áll, egy szerény, visszahúzódó, mégis jobb életre vágyó, huszonéves lány, aki az írországi Enniscorthy kisvárosában él anyjával (Jane Brennan) és nővérével. A II. világháború utáni Írországban kevés lehetőség kínálkozik a fiatalok számára – Eilis csupán részmunkát talál a megkeseredett Miss Kelly (Brid Brennan) vegyesboltjában, ahol a tulajdonos már-már örömét leli abban, hogy megalázza dolgozóit és akár a vásárlóit is.
A változás akkor jön el, amikor Eilis nővére, Rose (Fiona Glascott) és egy brooklyni pap, Flood atya (Jim Broadbent) megszervezik a lány kivándorlását Amerikába. Eilis tehát egyike lesz annak az ötvenezernél is több ír kivándorlónak, akik az ötvenes években óhazájukat elhagyva az Egyesült Államokban telepedtek le. A lány addigi kilátástalan és egyhangú élete gyors fordulatot vesz: a tengeri utazás gyötrelmeivel, az idegen kultúrával való megküzdéssel, a mardosó honvággyal és végül a szerelemmel, ami egy olasz bevándorló, Tony (Emory Cohen) személyében találja meg őt.
Az idegen környezetben kezdetben csetlő-botló, zárkózott főhősünknek az izgalmas párkapcsolat és a sikeres könyvelői tanulmányai soha nem látott magabiztosságot adnak. Így amikor egy váratlan családi tragédia átmenetileg hazaszólítja, már egészen új szemmel tekint egykori hazájára. Az amerikai életet épp megszokni készülő, a világra sokkal nyitottabb Eilis nehéz választás elé kerül. Az ír tengerpart semmivel sem összehasonlítható szépsége, édesanyja jelenléte, a könyvelői végzettsége miatt záporozó állásajánlatok és egy új romantikus kapcsolat Jim (Domhnall Gleeson) személyében maradásra ösztönözné. Ám a hazaszeretet soha nem egydimenziós dolog. Az ír valóságnak van egy fojtogató, mérgező oldala is, ami arra emlékezteti a lányt, hogy nem véletlenül döntött az emigráció mellett. Ráadásul egy súlyos titok is nyomja a lelkét, ami szintén a távozás felé billentené a mérleg nyelvét. A döntést végül egy dramaturgiailag eléggé megúszósnak mondható, ám a film drámakerülő narratívájába mégis jól illeszkedő esemény hatására hozza meg Eilis.
Az eddigiekből is látható, hogy a Brooklyn nem egy kifejezetten pörgős, fordulatokban gazdag film. Ugyanakkor megvan benne az a természetes kedvesség, a szó legnemesebb értelmében vett egyszerűség és az az elegancia, amitől az még így, a bemutatója után tíz évvel is frissnek hat, és nagyon jólesik nézni. Ez jórészt a főszerepet alakító Saoirse Ronan érdeme, aki Oscar-jelölést is kiérdemelt játékával lazán elviszi a hátán a filmet. A színésznő számára ez volt az első alkalom, amikor egy teljesen átlagos lányt játszhatott – saját bevallása szerint ez jelentette neki a legnagyobb kihívást is egyben. A forgatás különösen személyes élmény volt Ronan számára, hiszen épp abban az időszakban költözött Londonba, így saját bőrén tapasztalta meg azt a honvágyat, amelyet aztán a filmvásznon kellett visszaadnia. Ezt a személyes tapasztalatot mesteri módon kamatoztatta a karaktere megformálásakor, amelyet a tőle megszokott mélyen átélt, visszafogott, hiteles módon épített fel.
A másik tényező, ami miatt jó nézni ezt a filmet, az az esztétikája. Yves Bélanger operatőr képi világa szinte festői hatású. A filmvásznon Brooklyn „mintha egy hatalmas freskó lenne, kirobbanó, ragyogó színekkel” – ahogyan ő maga kommentálta a fényképezési technikáját. A képkivágások, a színek és a világítás változásai kiemelik Eilis lelkivilágának alakulását: az első rész szűk képkockákban és hűvösebb, lágy, pasztellzöld tónusokban mutatja be Írországot. A második rész Brooklynban már melegebb, gazdagabb színvilágú képekkel jeleníti meg az új kezdet ígéretét. A harmadik rész pedig visszatér Írországba, de ekkor már egyfajta sugárzó, álomszerűbb hangulatban. A kamera gyakran közeli képeken rögzíti a főhősnőt – ezzel kiemelve a lány belső vívódásait. A film forgatása egyébként nagyrészt Európában zajlott: bár a történet New York-i, a jelenetek nagy részét Montrealban és Írországban rögzítették. Crowley csupán két napot töltött a valódi Brooklynban (ebből egy napot a híres Coney Island strandon), a legtöbb Manhattan-jelenetet Kanadában vették fel.
A Brooklyn végső soron egy gyönyörűen kivitelezett, érzelmileg hiteles film, amely a túlzások és a szokásos klisék okos elkerülésével bebizonyítja, hogy az egyszerű történetek is képesek mély hatást kelteni. A film legnagyobb ereje kétségkívül Saoirse Ronan teljesítménye, aki hiteles módon jeleníti meg egy fiatal nő átalakulását, lelki fejlődését. Ugyanakkor ez nem csupán egy szép szerelmi történet, hiszen bepillantást ad azoknak az embereknek a sorsába, akik elhagyták szülőföldjüket, hogy egy élhetőbb életet, biztosabb jövőt építsenek fel maguknak. Egy személyes történeten keresztül élhetjük át, milyen ellentmondásosan nehéz dolog megőrizni az identitásunkat egy idegen világban, és közben alkalmazkodni a választott új hazánk kultúrájához. Túlélni a honvágyat, új életet kezdeni, új kapcsolatokat és új közösséget építeni.